Iosif Ivanovici Nemzetközi Fúvószenei Fesztivál, Galac - 2016

Augusztus 3-án hajnali 5 órakor két busszal útnak indultunk a romániai Galacba a Iosif Ivanovici román zeneszerzőről elnevezett nemzetközi fúvószenei fesztiválra, akinek a neve a Duna hullámain című keringő miatt lehet a leginkább ismerős a zeneszerető közönség számára.
Odafelé természetesen nem hagyhattuk ki, hogy megálljunk a Fogarasi-havasoknál, és megcsodáljuk a gyönyörű tájat, a természet lenyűgöző képződményeit: a sziklás hegyeket és a szikrázóan tiszta Bilea-tavat (amelybe belemenni akár 500 euróba is kerülhet - ezt egy pár évvel ezelőtti hasonló megálló alkalmával egy-két zenekari tagunk majdnem megtapasztalta, de szerencsére sikerült pénzveszteség nélkül megúszniuk (mármint nem a tavat)).

A kanyargós transzfogarasi úton való utazás már önmagában is páratlan élményt nyújtott, amit a buszon közösen hallgatott odaillő zenei aláfestés (Szabó Balázs Bandája - Bájoló) tudott még meghatóbbá tenni.
Este 7 körül megérkeztünk Rétyre, hiszen, ha már úgyis a közelben jártunk, meglátogattuk ottani barátainkat is. Persze, ez valójában egy előre tervezett „kitérő” volt. A rétyiek a jól megszokott vendégszeretettel és örömmel fogadtak minket, amit ki is nyilvánítottak bőséges kínálmáció formájában (kürtőskalács és köményes, pálinka, valamint üdítő). Elfoglaltuk ágyainkat szeretett iskolánkban, megvacsoráztunk, majd pedig a rétyi zenésztársakkal való viszontlátás örömére éjszakába nyúló beszélgetéssel és rögtönzött mulatsággal zártuk a hosszúra nyúlt napot kedvenc Fúvós Csárdánkban.
Másnap délelőtt a Szent Anna-tóhoz vezetett az utunk, ami szintén egy megunhatatlan program székelyföldi turnéink során. Mindig jóleső érzés a hegyek és fenyvesek által körülvett tó körül sétálni, üldögélni és beszélgetni a tó partján, vagy egyszerűen csak élvezni a friss levegőt.

A kirándulás után visszatértünk Rétyre, ahol ebéd után egy rövid próbát tartottunk. Késő délután Sepsiszentgyörgyön adtunk koncertet a Park Szálló és Étterem udvarán, amit finom vacsorával jutalmaztak a szervezők. A Rétyre való visszaérkezést követően ismét a Fúvós Csárdában gyűltünk össze, rétyiek és komlósiak együtt, és koccintottunk a sikeres fellépésre.
Augusztus 5-én a rétyi kollégákkal „karöltve” elindultunk Galacba, nyári turnénk fő állomására. Az út azonban egyáltalán nem volt zökkenőmentes: a rétyiek buszában a légkondicionálás úgy döntött, felmondja a szolgálatot, ami a rekkenő hőségben elég kellemetlen dolognak bizonyult. Szerencsére azonban a rétyi és tótkomlósi buszsofőrök kooperációjának köszönhetően sikerült orvosolni a problémát, és továbbhaladhattunk. A váratlan malőr miatt az öt órásra tervezett út hét órásra nyúlt, így a Galacba érkezés után csak egy gyors vacsorára jutott idő, majd igyekezhettünk is a felvonulásra és az azt követő nagyszínpados koncertre.

A szombati napon a pihenésé volt a főszerep. Megcéloztuk hát a Konstanca városa melletti Mamaia strandot, ahol örömmel lazítottunk, napoztunk és mártóztunk meg a Fekete-tengerben a nagy nyári melegben. Sokan röplabdázással ütötték el az időt (és a labdát) a tengerben, és a szinte már tradícióvá vált „pakoló zenészek” alakzattal is megpróbálkoztak a zenekar erősebb fiúi, férfijai, a végén persze sikerrel. A strand adta lehetőségeket kihasználva a vállalkozóbb szelleműek pedig jet skin szelték a hullámokat.

Vasárnap délelőtt a Duna-deltánál hajókáztunk. A körülmények tökéletesen alakultak ahhoz, hogy ezt a két és fél órát jó hangulatban töltsük. Száz ágra sütött a nap, az egész hajót mi birtokoltuk, amelyen büfé üzemelt, és még egy zenelejátszó is a rendelkezésünkre állt, ahonnan a Boney M-től kezdve a Queenig mindenféle zene szólt, ez pedig szintén fokozta a már meglévő jókedvet.

Délután szabad programunk volt, majd este 7-re a fesztivál helyszínére mentünk, és megnéztük a rétyi fúvószenekar koncertjét, 8 órától pedig mi játszottunk a nagyszínpadon. Elfogultság nélkül elmondható, hogy zenekarunknak nagyon nagy sikere volt Galacban. A műsorunk után a szervezők megköszönték nekünk a fesztiválon való részvételt, emléklapot és ajándékot adtak át, valamint a konferáló hölgy sokáig méltatta a zenekart, amit a közönség vastapssal kísért. Igazán felemelő pillanat volt, mert úgy éreztük, sikerült learatni munkánk gyümölcsét elismerés és a közönség öröme formájában, azaz ismét nem hiába dolgoztunk.

Augusztus 8-án, hétfőn, visszaindultunk Rétyre, és a kora délutáni órákban érkeztünk meg ugyanazokba a szobákba és iskolai tantermekbe, amelyeket pár nappal azelőtt üresen hagytunk.
Rétyi látogatásaink alkalmával mindig megemlékezünk Kelemen Anti bácsiról a temetőben, most sem volt ez másképp. Ilyenkor mindenkinél kicsit elfogynak a szavak, és egyfajta melankolikus hangulat lesz úrrá a közösségen, amelyet ez alkalommal a számunkra rendezett búcsúvacsora oldott fel.
Vendéglátóink most is kitettek magukért, nagyon finom pörkölttel kedveskedtek nekünk, és a helyi specialitásból, a köményesből is megkínálták a 18 éven felülieket. Ezután hatalmas táncos buli kerekedett, rétyiek és komlósiak, kicsik és nagyok együtt ropták, amíg a lábuk, tüdejük, stb. bírta. Hajnalig szólt a zene az udvaron, ami azt bizonyítja, hogy sikerült egy igazán emlékezetes lezárást varázsolni ennek az utazásnak.

Másnap délelőtt elbúcsúztunk a helyiektől és buszra szálltunk. A román-magyar határon sajnos várakoznunk kellett, amiből a „rocksztár” buszban utazó 10 fiú szerencsésen kimaradt, így hamarabb haza is ért, de a nagybusz este 9 körül gurult be a tótkomlósi művelődési ház melletti parkolóba.
Azt hiszem, ismét sok jó élménnyel és új barátságokkal gazdagodva tértünk haza erről az egyhetes utazásról.
Mint mindig, most is szeretnénk megköszönni Krcsméri János karnagy úrnak a rengeteg energiát és időt, amelyet a zenekar felkészítésébe fektetett, mert enélkül most sem tudtunk volna ilyen színvonalú koncerteket adni. Köszönet illeti az összes zenekari tagot is a közös cél és a közösség érdekében végzett sok munkáért.
Sajnos ezen az úton kevesen tudták képviselni a trombitás szólamokat a tótkomlósiak, ezért a sepsiszentgyörgyi és galaci koncertekre a zenekar kiegészült négy rétyi trombitással - Maksai Józsival, Veres Istvánnal, Ferencz-Lukács Zsolttal és Bardócz Balázzsal -, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést.
Nagyon köszönjük Kármánné Andi néninek az utazás előkészítésében való sok segítséget, illetve, hogy velünk tartott és gondunkat viselte. Hálásak vagyunk Kármán Csabi bácsinak is, aki a zenekar fotó- és videófelelőseként a megismételhetetlen pillanatokat megörökítette számunkra.
Köszönet jár továbbá a minden szülőnek, amiért támogatják gyerekeiket a zenekarban való részvételben.

Valjer Viktória - oboa